Olvasónapló – egy könyvmoly segédeszköze

Idősebbeknek még ismerős lehet az a pillanat, mikor az általános és középiskolás korában a kötelező olvasmányokról olvasónaplót kellett vezetniük. Ez olyankor volt igazán hasznos dolog, mikor számonkérés előtti pillanatokban gyors olvasással jó jegyet szerezhettek. Hogy mindez hogy kapcsolódik a Könyvajánlóhoz?

Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

#olvasónők – Szőcs Reni

Újabb részhez érkeztünk a #olvasónők sorozatunkkal, melynek célja az olvasás népszerűsítése a fiatalok körében. Ezen a hetén Szőcs Reni, énekesnő meséli el, miért is érdemes újra elolvasni az Aranyembert. (Az első részt ITT tudjátok újra olvasni.) Ne feledd, olvasni jó dolog!

Érdemes továbbolvasni »

Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja

A 2014-2018 közötti időszakban számos kerek évfordulóra emlékszik az emberiség. Sajnos nagy részük nem túl örömteli. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb az első világháború, hiszen 100 éve van már, hogy túl vagyunk a nagy világégésen.

Tavaly láttam meg az egyik könyvesboltban Franz Werfel osztrák író újra kiadott regényét, A Musza Dagh negyven napjá-t. Természetesen nem tudtam ott hagyni, már a címe felcsigázta az érdeklődésemet.

A Musza Dagh negyven napja egy érdekes, de annál szomorúbb történetet mesél el. A regény az első világháborúban játszódik 1915-ben az Oszmán Birodalomban. Az első világháború és a halál szedi az áldozatait, de a körülmények ellenére még az Oszmán Birodalom elég erősnek tűnik. Olyannyira, hogy nacionalista rögeszméik kiélésére is alkalmasnak találják az időpontot. Régóta komoly ellenérzés van a törökök és a kisebbségben lévő örmények között. A törökök az örményekben látják minden veszedelem és probléma okát. Nincs új a nap alatt. Mindig, mindegyik országnak szüksége van egy ellenségre, ellenségképre, akit minden rosszért hibáztatni lehet. Gondoljuk csak végig, napjainkban sem kell messze mennünk, hogy példákat találjunk erre a jelenségre.

örmények1

A főszereplőnk Gabriel Bagradjan és családja, a Párizsból hazalátogató örmény, aki gyorsan a helyzet és az események középpontjába kerül. A döntés megszületik: az örményeket deportálják a sivatagba, ahol nagy valószínűséggel a pusztulás vár rájuk. Bagradjan és hét falu vezetője úgy dönt, hogy nem várják meg, hogy kitelepítsék őket, hanem a közeli hegyre, a Musza Dagh-ra (Mózes-hegyére) költöznek, hogy megpróbálják megvédeni és megmenteni magukat. Az események közepette rengeteg jellemet, jót és rosszat egyaránt megismerhetünk. Például: fenn a hegyen a halál szélére sodródva is sokaknak a legfontosabb az, hogy a vagyona és a papírpénze meglegyen… De az emberek már csak ilyenek a legnagyobb bajban is eszeveszettül tudunk ragaszkodni földi javainkhoz.

A Musza Dagh hősei keményen ellenállnak a törököknek és példát mutatnak bátorságból, emberségből és élni akarásból Ez a regény az ő történetüket meséli el. Franz Werfel komoly kutatómunkát végzett, hogy a regénye hiteles legyen és méltó emléket állítson az örmény népirtásnak. Kicsi adalék, hogy az örmények nem negyven napig hanem ötvenhárom napig tartottak ki a hegyen, de a 40-es számmal Werfel kapcsolódni kívánt a Bibliához.

Örmény népirtásról írok, de jelenleg napjainkban sem egyértelmű ennek a szónak a használata. Törökország a mai napig nem ismeri el, hogy szándékos előre kitervelt népirtást hajtottak végre. Ezeket a vádakat a mai napig visszautasítják. Több nagy nemzet petícióban rögzítette, hogy ami 1915-ben történt az genocídium volt, sajnos Magyarország nincs a petíció aláírói között. A mai napig komoly viták kirobbantója, hogy mi is történt az örményekkel az Oszmán Birodalomban.

Számomra egy a lényeg. Nem szabad hagyni, hogy ilyen dolgok újra és újra megtörténhessenek. Ezért kellenek olyan írók mint Werfel, akik bemutatják a szörnyűségeket, a kitartást, a harcot. A legfontosabb feladatunk, hogy mindig minden körülmények között emberek maradjunk.

A könyvről lehetőségem nyílt, hogy egy helyi TV-ben is beszélhessek és bemutathassam, az alábbi linken ezt is megtudjátok nézni: https://www.youtube.com/watch?v=KMffxbph-xU&t=20s

örmények

 

Andy Griffiths és Terry Denton: A 13 emeletes lombtoronyház

Gyerekként melyik fiú nem álmodik egy menő lombházról vagy másik nevén egy fabunkerről? Ebben az ifjúsági regényben két fiatal fiú egy 13 emeletes lombtoronyházban lakik. Ahol minden full extra megtalálható, már ami egy 9-10 éves gyerek számára fontos. Van benne többek között limonádé szökőkút, tekepálya, de még emberevő cápák medencéje is. A könyv főszereplői Andy (a könyv írója) és Terry (a könyv illusztrálója) két jó barát, akik a maguk örömére hozták létre ezt a remek lombházat. Hőseink könyvírásból és annak illusztrálásból élnek. A bonyodalom is ebből lesz, hiszen péntekig le kell rakniuk az új könyvüket a kiadójuk felé, amiből természetesen még egyetlenegy oldal sincsen megírva.

A könyvben szinte több az illusztráció, mint az írott szöveg. Ezen nyilván lehetne vitatkozni, hogy jó-e vagy sem. Egy biztos, hogy a rajzok egyszerűen zseniálisak, jól néznek ki, emellett még felnőtt fejjel is jókat nevettem rajtuk. A könyv olvasása közben már-már elszégyelltem magam, hogy olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, aki össze-vissza röhög még a legbénább poénokon is. Sokszor vagyunk bajban, hogy 9-10 éves fiúknak milyen könyvet ajánljunk. Ez a könyv tökéletes arra, hogy olyan fiúkkal is megszerettessük az olvasást, akik még nem kaptak rá az izére. Nem lesz sok szöveg, ami elrémisztené őket, miközben tele van viccesebbnél viccesebb illusztrációkkal is; és valószínűleg azonosulni is könnyen tudnak a főszereplőkkel.

A kérdés már csak az, hogy sikerül-e a fiúknak a rengeteg kalamajka és repülőmacska, dühös óriásgorilla között időben leadniuk a könyvüket? Vagy mehetnek vissza az állatkert majomházába majmokat helyettesíteni?

Magyarul eddig három kötete jelent meg a sorozatnak, melyekben a lombtoronyház kötetről kötetre gyarapszik. Angol nyelven már a 104. emeletnél járnak a fiúk, izgatottan várom a további fordításokat is.