#olvasónők – Venczel Klaudia (Saját Otthon Projekt)

Szép jó reggelt mindenkinek! Újabb 2 hét telt el, hogy Fehér Judit mesélt kedvenc könyvéről. Most pedig egy újabb vendéget köszönthetünk köreinkben, Venczel Klaudia bloggerina és édesanya, akinek az írásait a Saját Otthon Projekt oldalon olvashatjátok!Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

MINDENNEK VÉGE!

Kedves Olvasók! Léteznek olyan kéziratok, amelyeknek sorsa a megszületésüktől  a kiadásukig  már maga is regénybeillő történet. Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója  igazán kalandos úton-módon került elő. 1971-ben Győr-Moson-Sopron megyében, a szülőfalumtól alig pár kilométerre fekvő dénesfai Cziráky-kastélyon tatarozási munkálatokat végeztek. Június 21-én az ott dolgozó munkások a lépcső alatti elfalazott rekeszben négy darab, ezüst evőeszközöket, porcelánokat és dokumentumokat tartalmazó ládára bukkantak. A kastélyban régebben megtalált hagyaték ekkor már a győri Rómer Flóris Múzeumban volt elhelyezve, ezért az ekkor megtalált leleteket is oda irányították.Érdemes továbbolvasni »

“Macskahírszolgálat”

Sziasztok! Utólag is Kellemes Húsvétot minden Kedves Olvasónak. Az idei húsvét a locsolkodás, és Jézus feltámadásának emlékezete mellett azért is különleges, mert április 2-a a gyerekkönyvek nemzetközi világnapja. Ennek apropóján egy nagyon kedves történetet mutatok be nektek. Az utóbbi időben számomra komoly témáról olvastam és írtam. Erzsébet császárné élete nem igazán sétagalopp, ezért úgy döntöttem rám fér egy kis lazítás. Mai választottam: Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága, egy Andersen-díjas gyerekkönyv.

Magam részéről nagyon szeretem a gyerek-és ifjúsági regényeket, mese könyveket. Sokat olvasok, és a nem csak a magam szórakoztatása végett, hanem a gyerekeimnek is. Fontosnak tartom, hogy úgy nőjenek fel, hogy sok mesét ismernek, és nem csak a tévéből, hanem úgy, hogy anya könyvet emel le a polcról, és olvas nekik.

De térjünk rá, vajon miből áll a “Macskahírszolgálat” tevékenysége? Nem mindennapi az biztos, mert egy egész szövevényes hálózat épül rá, ami körbeér egy városkán. Mindenhol vannak figyelő szemek, és minden szál egy bizonyos padláson fut össze. Minna kisasszony és Tibbe Úr megismerkedése sem hétköznapi … Már csak azért sem, mert nem mindennap lát az ember kofferes, kiskosztümös lányokat lakkcipőben kuporogni magasan a fák ágai között. És ha ez nem lenne elég, úgy fúj, mint egy macska.

Tibbe a fiatal, de nagyon félénk újságíró, orrát lógatva sétál hazafelé a szerkesztőségből, mert silánynak nevezett cikkei miatt a kipenderítés veszélye fenyegeti. Aztán mire észhez tér egy macskára emlékeztető fiatal lányt segít le a fáról, aki néhány órával később bőrig ázva halszálkát majszolgat a konyhájában. Hihetetlen találkozásuk végül igazi szerencse lesz, hiszen Tibbe úr és Minna kisasszony különös barátságának köszönhetően, ő lesz a város sztárriportere. A “Macskahírszolgálatnak” hála, mindenről első kézből értesül, mert Minna kisasszony tökéletes tolmács ember és macska között. De itt álljunk meg egy pillanatra, most akkor Minna cica vagy ember? Hogy lehetséges, hogy fúj, karmol, dorombol, és ért a macskák nyelvén? Na ez az amire senki sem tudja a pontos választ, de az tény, hogy Killendoorn szélén, ahol történetünk is játszódik, van egy kutatóintézet, aminek a szemetesébe szépen belekóstolt, még cicaként, és hopp, Minna rejtélyes módon ember lett. Majd pedig a kalandos mese végéig vívódik magában, hogy ember maradjon, vagy újra macska legyen?

Fordulatos, humoros történet kicsiknek és nagyoknak. Szemtanúi lehetünk, hogyan változik meg Minna is, aki végül macskalelke mellett megsajnál egy rigót, és “emberbőrben” marad. Tibbe Úr, aki immár nem fél, nem bátortalan, és szembenéz a város nagy hatalmú dezodorgyárosával, aki kicsit sem az, akinek mutatja magát. Végül, mint minden rendes mese végén bebizonyosodik, hogy az igazság győz, macskák és emberek összefogásának köszönhetően. Killendoorn élete pedig visszazökken a megszokott kerékvágásába, csak a “Macskahírszolgálat” pörög tovább.